A sok Karcsa kialakulásának oka a középkor sajátos földrajzi viszonyaiban keresendő. A rengeteg vízfolyás ezt a vidéket annyira szétszabdalta, hogy egy-egy kis sziget, szárazulat csak nagyon korlátozott számú népességet tudott befogadni. Az újabb nemzedékeknek ezért odébb, egy másik szárazulaton kellett településüket kialakítaniuk.

A sűrű, apró falvas településszerkezet, az egymásba növő házcsoportok, a szinte egybeérő falucskák máig az Árpád-kori képet őrzik. A családok osztódásával vagy párhuzamos településsel (letelepedéssel) jött létre egymás mellett a 12 Karcsa: Amade-, Damazér-, Egyház-, Erdőhát-, Étre-, Göncöl-, Királyfia-, Kulcsár-, Móroc-, Pinke-, Sipos- és Sólymoskarcsa. Ez a Csallóköz legnagyobb falucsoportja. Valamikor volt még Népe-, Bél- és Érsekkarcsa is, de ezeknek már a nevét sem őrzi az emlékezet.

A Karcsaszél néven ismert, sűrűn egymás mellé települt csallóközi községek története mindenkor szorosan kötődött Egyházkarcsa történetéhez.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old.): Mind a 12 Karcsa egy tagban igen kevés messzeségre fekszik egymástól. Szerdahelyhez 1, utolsó postájához, So-morjához 2 órányira. Határjokat számos vízerek, lapályok futják keresztül, melyekben sok, de nem igen jó szénát csinálnak; azért fő élelmök a marhatartás.

Egyébiránt szántóföldeik meglehetős termékenységűek; csakhogy sok helyt pörjések. Tüzelni fát, jegenyét használnak. Birtokosai több nemesek, kik között nevezetesebbek: Bartal, Kulcsár, Somogyi, Kondé, gr. Amade, Bacsák sat(öbbi). Mórocz- és Pinke-Karcsa a vajkai székhez tartozik.

1940-ben Egyházkarcsát egyesítették Amadékarcsával (1882-ben hozzácsatolták Siposkarcsát), Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával Amadé-karcsa néven. 1960-ban a közigazgatási egység az Egyházkarcsa (Kostolné Kracany) nevet kapta.

A község (közigazgatási egység) területe az 1991. évi népszámlálási adatok szerint 1392 ha. Lakóinak száma 1068.

Nemzetiségi összetétel szerint: 1024 magyar, 42 szlovák, valamint 2 cseh; felekezeti hovatartozás szerint: r. k. 937, ev. ref. 10, egyéb 121. Lakóházainak száma 295.

EGYHÁZKARCSA

Nevével először egy 1215-ből származó oklevélben találkozunk Corcha alakban. További megjelenési formái: 1231-ben Korosa, 1240-ben trés ville Caracha, 1243-ban Karasha, 1248-ban Karchau, 1253-ban Karcha, 1260-ban Eghazas-karcha, ül. Heghazaskarcha, 1920-ban Kostolné Korcany, 1948-ban Kostolné Kracany.

Egyházkarcsa (elő)nevét ősi templomáról és a többi Karosával együtt alkotott közös egyházközségről kapta.

A falu kezdetben Szentgyörgyi Sebus és Péter, később a Bacsák és a Kondé család birtoka. Az 1828. évi összeírás szerint a községnek 9 háza és 65 lakosa volt.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old.): Karcsa (Egyház-), magyar falu Pozsony vármegyében: 53 katolikus, 5 zsidó lakossal. Katolikus parochiális templommal.

A XIX. század végén (Komlóssy, i. m. 585. old.): [Dunaszerdahelyi alesperesi kerület] Egyházkarcsa, Pozsony vármegye alsó-csallóközi járásában fekszik. Anyaegyház. Lakóinak száma - akik nyelvre mind magyarok voltak - 1508 (ebből r. k. 1484, izr. 24); a tankötelezettek száma 230, a tanítási nyelv a magyar volt. Posta Királyfiakarcsán, vasút- és távíróállomás Dunaszerdahelyen volt.

A XX. század elején (Borovszky (1), i. m. 58. old.): Egyházkarcsa, apozsony-szerdahelyi vasútvonal mentén, az Alsó-Csallóközben fekvő magyar kisközség, mindössze 11 házzal és 67 róm. kat. vallású lakossal; a község postája Királyfiakarcsán van, távírója és vasúti állomása pedig Dunaszerdahelyen.

Vályi András szerint "Egyház Karcsa. E’ Helységhez tizen egy hasonló nevezetű faluk vagynak Posony Vármegyében, ú. m. Amade Karcsa, Pinke Kartsa, Morótz Karcsa, Göntzöl Karcsa, Kultsár Karcsa, Etre Karcsa, Király fia Karcsa, Domárd Karcsa, Erdőhát Karcsa, Solymos Karcsa, földes Urai külömbféle Urak, a’ mint nevezetekből is ki tetszik, Sípos Karcsa, Kastély Karcsának is neveztetik régi formára épűlt kastéllyától; lakosai katolikusok, többnyire egymástól nem meszsze fekszenek, ’s határjaik is majd hasonló tulajdonságokkal bírnak." ^[1]

Fényes Elek szerint "Karcsa (Egyház-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 53 kath., 5 zsidó lak. Kath. paroch. templom. " ^[2]

1910-ben 80, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésigPozsony vármegyeDunaszerdahelyi járásához tartozott.

A Szent Bertalan apostol oltalma alá rendelt ősrégi templomot először Tamás esztergomi érsek egy 1308-ból származó oklevele említi. 1377. évi filiái (leányegyházai) Deák-, László- és Bartal-Karcsa. Többször tűzvész és árvíz pusztította a templomot, de mindig újjáépítették. Jelenlegi klasszicista stílusú, részben barokk elemeket is tartalmazó formáját 1820-ban kapta. A terjedelmes hajótér egyenes záródású presbitériummal ér véget, amelyet poroszsüveg-boltozat fed. A főoltár központi műve, a Keresztrefeszítés című festmény a XIX. század végéről való. Legutóbb 1991-ben renoválták.

Ipolyi (1993, i. m. 43. old.): „Egy érdekes, 1308-diki, eredeti hártyaokmány a plébánia levéltárában tanúsítja, hogy e helyen akkor épült először templom." Mint láthattuk, már 1260-ban Egyházaskarcsa néven szerepel, tehát volt korábban valamilyen temploma: ennek helyére emelték 1308-ban az említett templomot. Többször tűzvész és árvíz pusztította, de mindig újjáépítették. A jelenlegi klasszicista stílusú, részben barokk elemeket tartalmazó templom 1820-ban épült. A főoltáron látható Keresztrefeszítés című festmény a XIX. század első harmadából való.

„A község neve, hol ma az iskola jelenleg fennáll, Egyházaskarcsa. Ide tartoznak: Erdőhát- és Damazér-, Pinke-, Sipos-, Amadé-, Mórocz-, Gönczöl-, Kulcsár-, Étre-, Királyfia- és Solymos-karcsák. Idősebb férfiak mondják, hogy a legrégibb időktől fogva volt itt rendes iskola és templom. De később ez az iskola kicsinyeltetvén, új iskola építtetett, amely épület jelenleg is fennáll, s a kántortanítói laktól déli irányban fekszik 10-15 lépésnyi távolságban. A kántortanítói lak pedig nyugatról keleti irányban fekszik.

A hagyomány szerint úgy az iskolaépület, valamint a kántortanítói lak beltelkét a Somogyi család ajándékozta volna a hitközségnek. Az iskola körülbelül - melyet újonnan építettek - 30-35 éve, hogy fennáll." (Komlóssy, i. m. 585. old.)

SIPOSAMADEKARCSA

A XIX. század közepétől, amikor két község: Siposkarcsa és Amadékarcsa egyesült, 1940-ig Siposamadekarcsa néven szerepelt. Mindkét község lakói még az Árpád-házi királyoktól nyert nemesi szabadalmakat élvezték.

A XX. század elején (Borovszky (1), i. m. 108. old.): Siposamadekarcsa, alsócsallóközi magyar kisközség, 40 házzal és 266 róm. kath. vallású lakossal; a községnek nincs temploma; postája Királyfiakarcsa, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely.

AMADEKARCSA

Első okleveles említése 1390-ből származik Amadekarcha alakban. Nevének további formája: 1927-ben Amadeove Korcany.

A község lakói még az Árpád-házi királyoktól nyert nemesi szabadalmakat élvezték. Az 1553. évi portális összeírás szerint Amadékarcsán Amadé Mihálynak 4 és Amadé Lászlónak 7 portája adózott. 1581-ben Derghi Somogyi György volt a község földesura, aki itt várkastélyt építtetett. Ezt elhanyagolt állapota miatt 1854-ben lebontották. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 18 házzal és 129 lakossal szerepel.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old.): Karcsa (Amadé-), magyar falu Pozsony vármegyében: 116 katolikus lakossal. Fekszik a Csallóközben, utolsó postája Somorja.

SIPOSKARCSA

Első okleveles említése 1447-ből származik Sypwskarcha alakban. Nevének további formái: 1453-ban Siposkarcha, illetve Kyskarcha. Siposkarcsát a XVIII. században Kastélykarcsának is nevezték.

A község lakói még az Árpád-házi királyoktól nyert nemesi szabadalmakat élvezték. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 17 házzal és 126 lakossal szerepel.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old): Karcsa (Sipos-), magyar falu Pozsony vármegyében: 99 katolikus lakossal.

Az egykor a falu közepén álló Somogyi-kastélyt az alább Ipolyi által idézett felirat sem mentette meg az utókor számára; 1854-ben lebontották. Derghi Somogyi György sírkövét a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban őrzik.

Ipolyi (1994, i. m.): „A kis falucska közepén régi várkastélya romjai láthatók, tetemes alapfalai négyszögben nagyobb udvartért vesznek körül, melynek keletdéli szögletén magasabb négyszögű toronyrom s folytatólag még emeletes falak állanak. Előbb ezen torony falába helyezve és beépítve létezett egy kőfa-ragványú emléklap, mely jelenleg előtte, az utca sarában fekszik. Ezen emlékkő domborműben a várkastély egykori építőjét, Derghi Somogyi Györgyöt állítja elő mellképben: vitéz bajszos alak, fején kócsagos kalpaggal, öltönye a később kori, mellén lemezes, karján pikkelyes vagy gyűrűs páncélviseletből áll.

A kép alatt részben kitöredezett, por és sárral lepett következő, bajjal olvasható fölirat áll, rossz latin versekben büszkén hangoztatva az épület erősségét és alkotója örök nevét, mi a romot és sárban fekvő emlékkövet tekintve valódi gúnyként hangzik. (...)

Másfelől a család címere: oldalain kivájt vért terét a felső balszöglettől az alsó jobbszög felé rézsútosan vont szelemen választja el. Fölötte jobbfelé léptető koronás oroszlán (talán leopárd?) kioltott nyelvvel, jobb talpában egyenes kardot tartva. A sisak koronája fölött kiterjesztett szárnyú sas emelkedik. "

GÖNCÖLKARCSA

Nevével először egy 1367-ben kelt oklevélben találkozunk Kunchulkarcha alakban. Egy 1394-ben kelt oklevélben pedig Georgius de Kencel Karcha, akkori birtokosa nevében szerepel. 1927-ben a Kincelbve Korcany nevet kapja.

Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 10 házzal és 76 lakossal van bejegyezve.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old.): Karcsa (Geönczöl-), magyar falu Pozsony vármegyében, 72 katolikus lakossal.

A XX. század elején (Borovszky (1), i. m. 68. old.): Gönczölkarcsa, alsó-csallóközi magyar kisközség, 22 házzal és 104 róm. kath. vallású lakossal; temploma a községnek nincsen; postája Király-fiakarcsa, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely.

MÓROCKARCSA

Nevével először egy 1255-ben kelt oklevélben találkozunk Morachocarha alakban. További megjelenési formái: 1394-ben Morouch Janoskarcha, 1927-ben Moravské Korcany.

Az 1394. évi oklevélben mint pozsonyi várbirtok szerepel, később azonban a vajkai érseki székhez csatolták. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 21 házzal és 172 lakossal szerepel. 1851-ben (Fényes Elek, i.m. 180. old.): Karcsa (Mórocz-), magyar falu Pozsony vármegyében: 152 katolikus, 6 zsidó lakossal.

A XX. század elején (Borovszky (1), i. m. 90. old.): Móroczkarcsa, magyar kisközség a Csallóközben, a komárompozsonyi vasútvonal mentén, 32 házzal és 153 róm. kat. vallású lakossal; postája Királyfiakarcsa, távírója és vasúti állomása pedig Dunaszerdahely.

PINKEKARCSA

Nevével először egy 1395-ből származó oklevélben találkozunk Pinkekarcha alakban. 1927-ben a Pinkove Korcany nevet kapta.

A XIV. században királyi birtok, majd a vajkai nemesi érseki szék tartozéka volt. Az újabb korban több kisebb nemesi birtokra oszlott. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 21 házzal és 172 lakossal szerepel.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 180. old.): Karcsa (Pinke-), magyar falu Pozsony vármegyében, 159 katolikus lakossal.

A XX. század elején (Borovszky (1), i. m. 102. old.): Pinkekarcsa, alsó-csallóközi magyar kisközség, 34 házzal és 169 róm. kat. vallása lakossal, temploma nincs; postája Királyfiakarcsa, távírója és vasúti állomása pedig Dunaszerdahely.